A Veszprémi Érseki Főiskolán megrendezett „Alkotva segíteni” művészetterápiás konferencia egész napos programja inspiráló előadásokkal, személyes hangvételű beszélgetésekkel és élményalapú workshopokkal várta a résztvevőket. A rendezvény középpontjában a művészetterápia segítő ereje, az önismeret, valamint a közösségi kapcsolódás állt.
A konferencia egyik legmeghatározóbb pillanata az „Otthonra találni a művészetben” című kiállítás megnyitója volt. A tárlaton az EKF örökség projekt keretében hajléktalan alkotók művészetterápiás foglalkozások során készült munkái kaptak helyet. A kiállítást dr. Ládonyi Zsuzsanna, a projekt ötletgazdája és projektmenedzsere, valamint Quirin Ágnes komplex művészeti terapeuta, relaxációs terapeuta és grafikusművész nyitotta meg. Az alkotások nemcsak vizuális élményt nyújtottak, hanem betekintést engedtek azokba a személyes történetekbe és tapasztalatokba is, amelyek a művek mögött húzódnak.
Az ünnepi köszöntőikben dr. Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora, valamint Sótonyi Mónika, Veszprém Megyei Jogú Város alpolgármestere hangsúlyozták a művészet, a közösség és a segítő szakmák összekapcsolódásának jelentőségét.
A plenáris előadások során számos inspiráló és gondolatébresztő téma került előtérbe. Dr. habil. Garaczi Imre a belső és külső idő szerepéről beszélt a művészetek tükrében, Szűcs Fatin Fanni pedig a Katarzisz Komplex Művészetterápia megújító erejét mutatta be. Dr. Ládonyi Zsuzsanna és Quirin Ágnes az „Otthonra találni a művészetben” projekt tapasztalatait ismertették, míg Füri Katalin a „A hely, ami segített” című photovoice projektet mutatta be a résztvevőknek.
A délelőttöt kerekasztal-beszélgetés zárta, ahol dr. Ládonyi Zsuzsanna, dr. Antalfai Márta, Füri Katalin, Schéner Ildikó és Hamerli Judit osztották meg gondolataikat a művészetterápia lehetőségeiről, a segítő kapcsolatokról és a közösségi alkotás erejéről.
A konferencia délutáni programjai során a résztvevők többféle élményalapú workshopon és foglalkozáson vehettek részt. Kaposvári Zsuzsanna workshopja az öngondoskodásra és a belső erőforrások feltérképezésére fókuszált. Takács Tünde M. (Erzsébet nővér) és Rostáné dr. Riez Andrea meseterápiás önismereti műhelye a mesék szimbólumain keresztül segítette a résztvevőket saját életük „kincseinek” felismerésében. Dr. Eigner Judit irodalomterápiás foglalkozása azt mutatta meg, hogyan válhatnak a történetek és az olvasás az önismeret eszközévé.
Szlávik-Kovács Enikő műhelyében relaxáció, zene, versek és alkotás segítségével hangolódhattak a résztvevők Pünkösd ünnepére és saját belső világukra. Tóth István workshopja a „Remény Útjai” kiállításhoz kapcsolódva az otthon fogalmát vizsgálta múzeumpedagógiai eszközökkel. Koncsag Adrienn zeneterápiás foglalkozása megmutatta, hogyan válhat a zene a kapcsolódás és az önkifejezés eszközévé a segítő szakmákban. A programot dr. Soós Zsolt előadása zárta, amely a művészetterápiás eszközök szenvedélybetegek segítésében betöltött szerepéről adott átfogó képet.
A konferencia egészét az elfogadás, a közös gondolkodás és az alkotás ereje hatotta át. A résztvevők nemcsak szakmai tudással, hanem személyes élményekkel és új kapcsolódási pontokkal is gazdagodhattak.
