Gondolta így Pedagógia Tanszékünk ezen a héten a csecsemő- és kisgyermeknevelő szakos hallgatók számára megrendezett első szakestjével. Hiszen a Főiskola életében is vannak bohó pillanatok, amikor a hangsúly nem az oktatáson, hanem a közösségépítésen van.
Az eseményt Bognárné Dr. habil. Kocsis Judit tanszékvezető, egyetemi docens nyitotta meg, majd Csima Zsolt tanársegéd – az esemény főszervezője – ismertette a programokat.
Az est kihívásai a csecsemő- és kisgyermeknevelő szakma köré épültek, kellően nehezítve a körülményeken csupán a humor kedvéért. A hallgatók első megmérettetéseként összekötött karral kellett átpelenkázni egy babát. Volt, hogy valóban nem tudta a jobb kéz, mit csinál a bal. Ezt követően a már kevésbé “passzív” babákat kellett etetni, itatni. Ahogy a kis csoportok elkészültek a reggeli rutinnal, az átpelenkázott kisbabákat hordozókendőbe kötve kellett rohanni a bölcsődébe.
A szakma csínját-bínját a szakest ezen a pontján már logikai és ügyességi társasjátékokhoz és quizhez kötötték a szervezők. A hallgatók itt is jól vették az akadályokat, s elérkeztek az utolsó feladathoz, ahol egy gyors költségvetés kidolgozása után fel kellett húzni csemetéiknek a világ legcsodásabb várát!
A hangulatot mindig lehet tetézni, így a rendezvény ezen pontján a tanszék oktatói ragadták magukhoz a mikrofont és elénekelték gitárkísérettel a Pál utcai fiúk című zenés darab Mi vagyunk a grund című dalát. A siker osztatlan volt, a hallgatók már az első versszaknál becsatlakoztak a közös éneklésbe. A pillanat örök marad számunkra!
Ekkor azt hittük az est a fénypontjánál tart, de lehetett még tetézni a hangulatot. Hallgatóink ugyanis egy csodás versbe öntötték gondolataikat:
A csendben születik minden kezdet,
hol apró kezek kapaszkodnak fénybe,
és ott áll valaki türelemmel,
szívében száz meg száz mesével.
Ő az, ki hajol, ha sírás fakad,
ki érti a szót, mit még nem mondanak,
ki ringat, ha fél az álom peremén,
és mosolyt nyújt egy borús reggelén.
Lépéseket számol, elsőket, szépeket,
biztat, ha inog még a kis egyensúly,
szemében ott él minden siker,
minden “megcsináltam!” csodájú.
Nem csak tanít, jelen van csendben,
biztonságot sző minden percben,
és miközben más talán észre sem veszi,
ő jövőt formál, nap mint nap, nesztelenül is.
Csecsemők, kisgyermekek őrzője, társa,
egy világ kezdete az ő munkája,
hol szeretetből épül az alap,
s minden kis élet benne nyit utat.
A verset írták és előadták: Somorácz Luca, Dudás-Vig Réka és Liszkai Adél Zsófia.
Azt est kötetlen beszélgetéssel zárult.
Köszönjük mindenkinek a részvételt, a sok segítséget, szervezést!
