Pedagógiai Tanszékünk oktatói – Berta-Szénási Panna, Kántor Zsuzsanna és Bognárné Dr. habil. Kocsis Judit – az elmúlt héten részt vettek a 19. Képzés és Gyakorlat Nemzetközi Neveléstudományi Konferencián
A Benedek Elek Pedagógiai Kar adott otthont a 19. Képzés és Gyakorlat Nemzetközi Neveléstudományi Konferenciának. A plenáris előadások a digitális világ nevelésre gyakorolt hatását, a pedagógusképzés megújulását, valamint az elmélet és gyakorlat párbeszédének fontosságát járták körül. A konferencia elnökei hangsúlyozták a nemzetközi együttműködés és a szakmai kapcsolatok szerepét a nevelés és az oktatás jövőjének formálásában. A konferencián 18 szekcióban 120 előadás hangzott el olyan témákban, mint a digitális eszközhasználat hatása a gyermekek fejlődésére, a tehetséggondozás, a sportpedagógia, a LEGO-alapú oktatásmódszertan, valamint a virtuális és kiterjesztett valóság pedagógiai alkalmazásai.
Bognárné Dr. habil. Kocsis Judit tanszékvezető a környezeti nevelés és fenntarthatóság szekcióban „Mit tanít nekünk az erdő? – Rendszerszemlélet a köznevelésben” című előadásában a környezeti válság pedagógiai kihívásait vizsgálta. Kutatása rámutatott, hogy a fiatalok körében egyre gyakrabban megjelenő ökoszorongás és apokaliptikus jövőkép kezelésében a fenntarthatóság pedagógiájának nem a félelemkeltésre, hanem a reményalapú felelősség és a közös cselekvés lehetőségének megteremtésére kell épülnie. Az iskola mint kapcsolati ökoszisztéma felfogása erősítheti a közösségi tanulást és a környezeti problémákra adott cselekvő válaszok kialakulását. Berta-Szénási Panna oktatónk a nevelés- és képzéstörténet szekcióban „A magyar pedagógiai tárgykultúra fejlődése a nemzetközi gyakorlatok tükrében (1960–1975)” című előadásában a magyarországi általános iskolák tárgyi világának átalakulását vizsgálta. Kutatása szerint a korszak oktatástechnikai modernizációját nem kizárólag a politikai-ideológiai direktívák hívták életre, hanem a pedagógusok aktív, alulról jövő innovációs tevékenysége generálta, amely szinkronban mozgott a korabeli nemzetközi gyakorlatokkal. A magyar pedagógusok – reagálva a szűkös infrastrukturális adottságokra – olyan egyedi megoldásokat hoztak létre, amelyek megelőzték és előkészítették a terepet a későbbi állami szintű tanszerellátás számára. A taneszközök nem pusztán ipari produktumok, hanem a pedagógiai alkotómunka érzékelhető tárgyai voltak.
A Veszprémi Érseki Főiskola Pedagógiai Tanszékének oktatói ezzel ismételten bizonyították, hogy kutatásaik mind hazai, mind nemzetközi szinten megállják a helyüket. A konferencián szerzett tapasztalatok és új szakmai kapcsolatok tovább gazdagítják a főiskola pedagógusképzését.
