Az érzelemszabályozás szerepe a segítő szakmában
Érzelemszabályozás workshopot tart intézményünkben 2026. március 27-én dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna tanácsadó szakpszichológus, a Metamorfózis Műhely alapítója, az érzelemszabályozás, a kiégés és az EMDR terápia hazai szakértője. Az esemény apropóján beszélgettünk vele szakmai útjáról, a segítő hivatás kihívásairól, valamint a trauma és az érzelemszabályozás összefüggéseiről.
– Milyen szakmai tapasztalatokat és eredményeket szeretnél kiemelni, amelyek különösen fontosak számodra?
– Már 39 éve dolgozok pszichológusként, ezen belül is tanácsadó szakpszichológiát végeztem. A diplomaszerzést követően oktatóként maradtam a Debreceni Egyetemen. A megváltozott tudatállapotokat, a hipnózist és a kognitív folyamatokat kutattam, és ebből írtam a doktori disszertációmat is.
Budapestre költöztem, ahol elhelyezkedtem egy gyermekideg gondozóban, majd egy gyermekjóléti és családsegítő központban. Oktatói munkám megmaradt. Emellett pár éve kidolgoztam egy saját tematikát, amelyből rendszeresen tartok workshopokat. Mindig is érdekelt a trauma feldolgozása, amely elsősorban a gyermekjóléti munkában volt nagyon jelentős. Emiatt kezdtem traumaterápiát és traumaismereteket tanulni, és ennek is egy speciális módszerét, az EMDR terápiát, ami egy pszichoterápiás módszer. Tapasztalataimat a 2021-ben megjelent Érzelemszabályozás a gyakorlatban című könyvemben foglaltam össze.
– Említetted, hogy dolgoztál a szociális szférában. Hogyan látod, a szociális területen dolgozók, segítők milyen problémákkal küzdenek, milyen a lelki állapotuk?
– A segítő hivatásokban kiemelt szerepe van a rezilienciának és a tudatosságnak. Azok, akik mások támogatásával foglalkoznak, jelentős pszichés megterhelésnek vannak kitéve, és gyakran nem is tudják, hogy ez testi tüneteket is okozhat.
A szociális szférában dolgozók számára különösen nehéz a helyzet, hiszen sem a társadalmi, sem az anyagi megbecsülésük nem olyan szintű, hogy ez fenntartaná a motivációjukat a pályán maradáshoz. A kiégés akár depresszióhoz, vagy hosszabb távon mentális zavarhoz is vezethet, és elszemélytelenedést okozhat, miközben az empátia és odafigyelés képességét is csökkenti.
– Hogyan hat a segítő–kliens kapcsolatra az önismereti munka?
– Az önismeret kulcsfontosságú a segítő szakmában, mivel gyakran pszichés terhekkel küzdő kliensekkel dolgoznak. Ilyen helyzetekben elengedhetetlen, hogy a segítő stabil identitással és érzelmi egyensúllyal rendelkezzen. Fontos, hogy észrevegye, ha ez az egyensúly megbillen, és ehhez nélkülözhetetlen az önismeret – tudni, hol vannak a sebezhető pontjai vagy gyengébb pillanatai. Az is hasznos, ha működtetünk egy belső „szupervízort”, amely párhuzamosan monitorozza az érzéseinket és gondolatainkat, így kapcsolatban maradhatunk önmagunkkal a nehéz helyzetekben is. Az érzelemszabályozás segít fenntartani ezt a belső egyensúlyt, és támogatja a belső biztonságérzet megteremtését – a segítői munka alapját.
– Melyek a kiégés intő jelei?
– A korai figyelmeztető jelek közé tartozik a túlhevült lelkesedés: ha valaki nagy lendülettel és világmegváltó szándékkal kezd, de a sikerek elmaradnak, könnyen saját magát hibáztatja. Ilyenkor negatív gondolatok jelenhetnek meg, és további jelek is felbukkanhatnak, mint például alvászavar, a munka elengedésének képtelensége vagy fokozódó munkavégzési kényszer. Érdemes ilyenkor átgondolni, nem vált-e túlzottá a munkába fektetett energia. Ha a kezdeti jeleket észrevesszük, mindenképpen szükséges közbelépni. A későbbi tünetek még egyértelműbbek: motivációhiány, lehangoltság, elszemélytelenedés – amikor már úgy megyünk be dolgozni, hogy legszívesebben el sem indulnánk.
– Milyen megküzdési stratégiák jelennek meg leggyakrabban?
– Ha állandósul a feszültség és növekszik a stressz, sokan különböző stratégiákkal próbálják ezt kezelni. Vannak hasznos és kevésbé hasznos módszerek. Gyakran ösztönösen az alvás vagy az evés felé fordulunk, de előkerülhet az alkohol, kábítószer, sorozatnézés – vagy akár a még több munka is, mint helytelen megküzdési eszköz. A valódi megoldás az lenne, ha sikerülne megteremteni egy belső nyugalmi állapotot, képesek lennénk kikapcsolni és elengedni a feszültséget. Az átmeneti megkönnyebbülést nyújtó szokások és függőségek hosszú távon nem használnak.
– Segíthet ebben az EMDR terápia?
– Az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) az angol kifejezés rövidítése, amely magyarul szemmozgás által kiváltott deszenzitizációt, csökkentést és újrafeldolgozást jelent. Bár Magyarországon még nem annyira elterjedt, a módszer az Egyesült Államokban az 1980-as évek végén indult, és a WHO listáján az elsők között szerepel a traumafeldolgozó technikák között. Lényege, hogy a trauma kognitív, érzelmi és testi vonatkozásaival egyaránt foglalkozik, segítve az élmények újraélését, majd azok összekapcsolását a jelenlegi felnőtt “énállapottal”. A trauma során az élmény nem tud integrálódni a felnőtt tudatba, hanem olyan, mint egy elrejtett akna az idegrendszerben, ami bármikor aktiválódhat. Az EMDR célja, hogy a múlt és a jelen elváljon egymástól, így a fájdalmas események elfogadható módon integrálódhatnak a felnőtt emlékezetbe, megszüntetve a traumák újraaktiválódásának hatásait.
– Hogyan függ össze az érzelemszabályozás és az EMDR?
– Megtanítjuk a klienst egy nyugalmi állapot létrehozására, hogy ezt bármilyen zaklatott állapotban aktiválni tudja. Ehhez idő és türelem szükséges. Amíg ezt a készséget nem sajátítja el, addig nem célszerű szembesíteni a traumáival. Ez a folyamat pszichoedukációval kezdődik, és folyamatos gyakorlást igényel.
– Hogyan viszonyulnak az emberek a trauma témájához?
– Általában érdeklődést és nyitottságot tapasztalok a téma iránt. Még ha valaki nem is élt át traumát, lehetséges, hogy a felmenői igen. Gondoljunk csak a XX. század borzalmaira. A háborúk ma is léteznek, és azok, akik átélik őket, továbbadják a következő generációknak. Erről írtunk egy könyvet szerzőtársammal, Vaskor Grétával, aki meseterapeuta. A könyv címe Kinek a Sorsa, amelyben Gréta a mesékben megjelenő transzgenerációs traumákat és a hősök ebből való kimenekülését vizsgálja. Én pedig a pszichológiai vonatkozásokat három témán keresztül: hiány, átok és árulás. Nagyon izgalmas téma, szívből ajánlom. Azt tapasztalom, hogy nő a tudatosság és az önismeret iránti igény, különösen a fiatalok körében. Egyre elfogadottabb, hogy törődjenek magukkal, és újraírják mintáikat. Az idősebb generáció szkeptikusabb, mivel zártabb, merevebb rendszerben nőttek fel, ami stabilitást adott, de nem hagyott sok mozgásteret. Most viszont lazulnak a keretek, és nehezebb eldönteni, mi a jó, ki vagyok én, amikor rengeteg lehetőség áll előttem. Ezért van nagyobb igényük a fiataloknak segítségre, hogy rátaláljanak valódi identitásukra.
– Milyen tanácsot adnál az olvasóknak?
– Érdemes odafigyelni a belső iránytűre. Adjunk időt arra, hogy az érzelmeinkkel kapcsolódni tudjunk, ezáltal megtaláljuk önmagunkat.
Szociálisan is jobban funkcionálnak azok az emberek, akik önmagukat ismerik, és érzéseiket meg tudják fogalmazni. Az érzelem és értelem együtt működve hozza a legjobb eredményt. Erről szól a könyvem is, hogy a kettőt hogyan lehet összekapcsolni. El kell engednünk azt a nézetet, hogy a magunkkal törődés önzés. Az előadásom során olyan gyakorlatokat is mutatok, amelyek a belső egyensúlyhoz való visszatalálást segítik.
