„Szülőként az arany középútban hiszek. A széles skálán van egy egészséges út.”
Interjú Dr. Semsey Gáborral a szexuális nevelés kérdéseiről
A szexuális nevelés kérdései különösen fontosak, hiszen gyorsuló világunkban mind a fiatalok, mind a szülők egyre több nehéz helyzettel találkozhatnak. A téma komplexitása miatt fontos, hogy szakértői szemmel is közelítsünk hozzá.
Dr. Semsey Gábor 2024. szeptember 18-án a Veszprémi Érseki Főiskolán tart a szexuális nevelésről workshopot iskolai szociális segítőknek, majd szabadon látogatható előadást, melyet kerekasztal beszélgetés követ.
Alapvetően pedagógus végzettségem van, matematika-magyar szakot végeztem az ELTÉ-n. Ezután tanulmányaimat a mentálhigiénével folytattam, ekkor már középiskolai tanárként. Később a Semmelweis Egyetem oktatója lettem, és azóta is ott dolgozom a Mentálhigiéné Intézetben. Emellett foglalkoztam iskolai mentálhigiénével, ifjúsági közösségekkel, pszichodráma és önismereti csoportokat tartok, illetve egyéni segítő beszélgetéseket is.
A doktori disszertációmat az iskolai szexuális nevelésből írtam. Amikor témát kerestem, olyan területtel szerettem volna foglalkozni, amely kapcsolódik a pedagógiához is. Rájöttem, hogy ez a téma sokakat érint. Először katolikus ifjúsági közösségekkel találkoztam, de megfordultam középiskolai osztályokban is, és megismertem a téma elméleti hátterét.
Miért aktuális a téma, miért tartod jelenleg kimondottan fontosnak?
Azt gondolom, hogy az emberi kapcsolatok szempontjából nagy kihívást jelent az erősödő virtuális világ. A közösségi média, chatelés sok lehetőséget rejt, de sok esetben háttérbe szorítja a személyes kapcsolattartást. Emiatt a kapcsolódások nehezítettek, és ez megjelenik a párkapcsolatokban is. Sok esetben párt találni is nehezebb. A személyes találkozások, intimitás, közeli beszélgetések száma csökken. Sokaknak segítségre van szüksége, és nem csak a fiataloknak. Akik már ebben szocializálódnak, azoknak még inkább.
Ami szintén fontossá teszi a témát, az az értékrendválság, amelyet az emberiség megél. Nagyon heterogén a világ, amiben élünk, és mondhatni értékpluralizmus van. Ennek lehet előnye is: van választási lehetőség, meg lehet találni azokat a dolgokat, amelyek az emberhez a legközelebb állnak. Bizonyos értelemben el is lehet veszni, nehéz megtalálni a kapaszkodópontokat. A szexuális nevelés lehetőséget ad arra, hogy valaki rátaláljon azokra az értékekre, amelyeket egy párkapcsolatban képviselhet, ilyen pl. a felelősség, tisztelet. A fiatalokban megvan az igény, hogy iránymutatást kapjanak a párkapcsolatok, szexualitás, majd később a családi élet terén. Vannak olyan egyetemes emberi értékek, amelyek világnézettől függetlenül jellemzőek a modern társadalmakra. Ilyen például a nemek közötti egyenjogúság, a felelősségvállalás tetteinkért és másokért. Ezekre lehet építeni. Ezen túlmenően elkerülhetetlen, hogy akár az iskolában a pedagógus a saját értékrendjét is képviselje, azzal, hogy azt nem kényszeríti rá a gyerekekre, csak megkínálja őket vele, meghagyva a szabadságukat.
Mi ennek most a gyakorlata Magyarországon? Hogyan zajlik ez az iskolákban?
A kutatásommal 2016-ban készültem el, de azóta is érnek impulzusok. Az én korosztályom arról számolt be, hogy az ő gyermekkorukban az iskolában nagyon kevés dolog történt e téren, de azóta vannak előrelépések. Sokan megértették azt, hogy a szexuális nevelés holisztikus dolog. Több mint információ-átadás, felvilágosítás. Ugyanis az ismereteket az interneten nagyon gyorsan összeszedik a fiatalok. Persze nem mindig a szakmailag korrekt dolgokat találják meg. Azt gondolom viszont, hogy a téma igazán fontos részét inkább a kapcsolatok, az érzelmi háttér, az értékrendi kérdések jelentik. Ezeknek a szükségességét szerencsére látják a pedagógusok is. Az utóbbi évtizedekben sorra kezdtek megjelenni kidolgozott programok, és mindehhez az egyházi közeg nagyon sokat tett hozzá. Ilyen program pl. a Ciklus-show, amely egy Németországból származó, igen népszerű program.
Többen érezték, hogy ebben a témakörben képződni kell, de még nem volt elég komoly szervezettség, központi támogatás ehhez. A tanárok személyes elkötelezettségére volt bízva, hogy mennyire veszik komolyan a területet. Két egymás ellen dolgozó folyamat van most. Egyrészt a szexuális nevelés keretében ezekkel mind lehet foglalkozni, és vannak államilag támogatott továbbképzések is. Másrészt az új jogszabályok miatt az iskolákba nehezen mehetnek be külső szervezetek, keresztény szervezetek sem. A gyakorlatban sokszor csak a szülők által szervezett alkalmak valósulhatnak meg.
Mikor érdemes a pedagógusnak szakemberhez fordulnia?
Vannak helyzetek, amikor egy gyermek viselkedése túlszexualizált. Ennek a hátterében mindig van valami ok, akár családon belüli abúzus is lehet. Az is előfordul, hogy egy családban a nagyobb testvér pornográf tartalmakat néz, és ha egy kisgyermek ezt látja, számára nagyon megterhelő lehet. Ha inadekvát módon viselkedik egy gyermek, érdemes jobban odafigyelni rá. Fontos a bizalmi viszony a pedagógus részéről, ekkor egy személyes beszélgetés során a gyermek megnyílhat erről. Ha ez nem megy, akkor az iskolapszichológus, az iskolai szociális munkás vagy akár egy szexuálpszichológus is segíthet. Gimnazisták között általános, hogy a párkapcsolatok rövidebb ideig tartanak, ez életszerű, de ha az osztályban van olyan fiatal, aki meggondolatlanul, hamar vág bele újabb és újabb szexuális kapcsolatokba, és esetleg erről nyíltan is beszél, akkor ez is jelezhet bajt. A túlszexualizáltság utalhat szeretethiányra. Fontos, hogy ne rögtön erkölcsi szempontokkal szembesítsük a fiatalt, hanem próbáljuk megérteni az életét, hátterét. Ezek a dolgok sokszor tünetek, és nagyobb gondot jeleznek. Általában véve, ha valaki nagyon eltér az életkori normáktól, érdemes lehet jobban figyelni rá.
Egy veled készült interjú során említetted, hogy a családban fontos a fokozatosság a szexuális nevelésben, hogy ne hirtelen érje a gyermekeket a felvilágosítás. Mi a legjobb módja a fokozatosság hatékony kialakításának?
Életkorok szerint érdemes ezt végignézni, erre iskolai szinten is vannak kidolgozott anyagok. Pl. a TeenStar program, ami néhány éve jól működik Magyarországon is. Szülői részről az a jó, ha a szexuális nevelés az első pillanattól elkezdődik. Egy csecsemő testi funkcióival sokat foglalkoznak a szülők. A gyermekek élményei a testi közelségről már jó megalapozását jelentik a szexualitásnak, annak ellenére, hogy ezek a cselekedetek nem szexuális természetűek. Ha jól csináljuk szülőként, akkor a gyermeknek az az élménye, hogy pl. amikor tisztába teszik, akkor jól bánnak vele, tisztelik a testét. Nem mindegy, hogy van-e a szülőnek valamiféle ódzkodása a testi funkciókkal, a nemi szervekkel kapcsolatban. A gyermek a szülő attitűdjét szavak nélkül is érzi. Érzi például, ha a szülő a test egészét természetességgel, kedvességgel kezeli. Később a szobatisztaságra szoktatás is lehet fordulópont. Ezután jön a nemek közötti különbségek észrevétele. Ebben benne van az is, hogy milyen nemi szerepek alakulnak ki a családban.
Szülőként én egyébként az arany középútban hiszek. A széles skálán van egy egészséges út. Nem kell a hagyományos nemi szerepeket szétzilálni, de nem kell mereven ragaszkodni sem azok minden aspektusához. Egy 4-5 éves gyermekben már megfogalmazódik a kérdés: hogyan születnek a kisbabák? El lehet nekik magyarázni ezt is, az ő nyelvükön. Az egész téma „sikere” kezdettől fogva a szülő-gyermek szeretetkapcsolatán, a köztük lévő bizalmon múlik. Az a legjobb, ha a gyermek számára magától értetődő, hogy „az én szüleim szeretik egymást, és engem is szeretnek”. A szexualitás kérdésköre ezután már fokozatosan tárul fel, de az alapot ez adja.
Az interneten már bárki hamar találkozhat szexuális vonzatú tartalmakkal, érdemes-e az internethasználat tudatosságát is integrálni a szexuális nevelésbe?
Van átfedés a tudatos internethasználatra nevelés és a szexuális nevelés között. Szerencsére egyre nagyobb figyelmet szentelnek ennek is. Mindenki érzékeli, hogy az internetes világ mennyire turbulensen növekszik. Az emberek életében egyre nagyobb szerepet tölt be. A közösségi média használatával kapcsolatban mindig kérdés például, hogy mennyit osztunk meg magunkból, mennyire teregetjük ki az életünket. Sokszor nem gondolnak arra az emberek, hogy ami az internetre felkerül, az ott is marad. Ezek a dilemmák beemelhetők a beszélgetésekbe. Ehhez jó program pl. az ONvédelem, ami a tudatos internethasználatról szól.
Mennyire érzel nyitottságot a fiatalok részéről, mennyire tudnak megnyílni a dilemmáikról, kérdéseikről? Még mindig sokan tabuként kezelik a témát?
Egyre kevésbé tabu a fiatalok körében, inkább a szülők azok, akik téblábolnak. Egymás között jobban megnyílnak a fiatalok, persze nem mindegy, milyen stílusban. Azt gondolom, a szexuális nevelésnek feladata az is, hogy mintát adjon a fiataloknak, hogyan kell kulturáltan beszélgetni a témáról. Sokszor ez nem magától értetődő, és nem is elvárható. Fontosnak tartom, hogy kialakuljon ennek a kultúrája, hogy megfelelő súlyt kapjon a téma. Ebben kell a felnőttek segítsége. Én azt tartom szerencsésnek, ha korban hozzájuk közelebb álló felnőttek beszélnek a szexualitásról. Ami nehézség – és ebben a közösségi média erősen benne van –, hogy az emberek jellemzően a legjobb dolgokat, a sikereiket osztják meg magukról, és ez nagyon erősen hat másokra. Megterhelő és nyomasztó lehet, ha azt látják, hogy másoknak minden jobban megy. Rengeteg embernek van nehézsége a párkapcsolatokkal, a szexualitással, nagyon különböző okok miatt, különböző formában. A szexuális nevelés célja az is, hogy ezekről nyíltan merjenek beszélni és kapcsolódni másokkal, hogy vállalják a gyengeségeiket is, felszabadítva másokat, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
Mivel hívnád az érdeklődőket az előadásodra?
Fókuszban lesz a fiatalok segítése, hogy a párkapcsolat és a szexualitás az életük igazán gazdagító, harmonikus része lehessen.
Amennyiben további érdeklődést mutatnak a témában, szeretettel várjuk Önöket a Veszprémi Családpasztoráció és a Veszprémi Érseki Főiskola közös szervezésében megvalósuló kerekasztal-beszélgetésen. Regisztrációs link: https://forms.gle/i9S5BBC3NMasLwoY7
Pelyvás Eszter Panka interjúja